2016. december 30., péntek

Anna Frank, akinek a naplója a legismertebb holokauszti ábrázolássá vált, 1945-ben, egy koncentrációs táborban halt meg, miután őt, a családját és a barátait a biztonsági szolgálat felfedezte egy amszterdami irodaépület titkos szobájában, ahol bujkáltak.

Anne Frank, 6 évesen, 1940-ben, az amsterdami iskolában.

Credit: Public Domain

Anna Frank, akinek a naplója a legismertebb holokauszti ábrázolássá vált, 1945-ben, egy koncentrációs táborban halt meg, miután őt, a családját és a barátait a biztonsági szolgálat felfedezte egy amszterdami irodaépület titkos szobájában, ahol bújkáltak.

Anna édesapja, Ottó Frank volt az a nyolc zsidó közül az egyetlen túlélő, aki több mint két évig a Prinsengracht 263 alatt a ’Secret Annex”-ben bújkált. Azt gyanította, hogy a családját és a barátait elárulták, valószínűleg az egyik megbízhatatlan irodai alkalmazottja. Eközben az életrajzírók azt feltételezték, hogy talán a Frank család segítői pártoltak el tőlük, ami az 1944-es letartóztatásukhoz vezetett. [Images: Missing Nazi Diary Resurfaces]

Egy új kutatás szerint a Német Biztonsági Szolgálat nem bújkáló zsidókat keresett, amikor Annára, és a hét vele együtt bújkáló társára találtak. Inkább, valami más irodai tevékenységet akartak kivizsgálni, és egyszerűen véletlenül botlottak bele a bújkáló családba, vélelmezik az amszeterdami múzeum Anna Frank Ház Anne Frank House, történészei.

„A kérdés mindig is az volt, hogy ki árulta el Anna Frankot és a többi bújkálót?” írta Gertjan Broek, a múzeum által most megjelentetett egyik lapban. „Az árulásra történő összpontosítás egyértelmű, ugyanakkor korlátozza a letartóztatás perspektíváját”.

Bújkálva

Broek azt írta, hogy a feltárt új dokumentumok szerint, az a, legalább három rendőr, akik rajtuk ütöttek 1944-ben, nem bújkáló zsidókra vadásztak. Frankék, Ottó Frank korábbi cégének egy titkos szobájában laktak egy másik családdal, van Pelsékkel és a fogorvos Fritz Pfefferrel. Frankék 1942. július 6.-tól bújkáltak és ki sem tették a lábukat a lakásból. (Van Pelsék egy héttel később, Pfeffer doktor pedig 1942. novemberében érkezett hozzájuk).

Frankék, és a többiek felfedezésének körülményei mindig is homályosak voltak. A nyomozók 1944. augusztus 4.-én, a délelőtti órákban érkeztek a Prinsengracht 263 alatt lévő irodaépülethez, írta Broek, aki egy ideig a helyszínt kereste. A keresés közben a Secret Annexet, egy beépített könyvespolc mögött fedeztek fel. Frankékat, Pelséket és Pfeffert letartóztatták, és mindannyiuakat koncentrációs táborba küldték. Anna, és nővére Margó, a Bergen-belseni koncentrációs táborban, 1945. februárjában, vagy márciusában halt meg, tífuszban.

Különböző elméletek keltek szárnyra, hogy a cég egyik alkalmazottja, vagy, talán egy családtag, adta fel őket, aki ott dolgozott, és a Német Biztonsági Szolgálatnak, az úgynevezett Sicherheitsdienstnek adott fülest, az ott bújkáló emberekről. De, arra nincs bizonyíték, hogy valaha is rátaláltak az áruló kilétére, - írta Broek.

Egy felfedezési esély?

Az új dokumentumok arra utalnak, hogy talán nem is volt áruló. A Secret Annex, három portyázó tagja már régen rendőrként dolgozott, akiknek az volt a munkája, hogy a deportált zsidók tulajdonát képező készpénzt, ékszereket és egyéb értékeket foglaljanak le. Az egyikük, Gezinus Gringhuis volt, aki akkor nem a Scicherheitsdienstnek, hanem a Központi Nyomozó Hivatal különleges egységénél dolgozott. Broek azt írta, hogy, így, nem a bújkáló zsidók felderítésében volt érdekelt. [Photos: Escape Tunnel at Holocaust Death Site]

Másrészről, viszont, Anna megemlíti a naplójában két eladó letartóztatását az irodaházban, az egyik Martin Brouwer, a másik Peter Daatzelaar volt, mindkettőt fejadag kártyacsalás, illetve illegális használata, vagy annak értékesítése miatt. Azért említi meg, mert az Annexben a családoknak nem volt fejadag kártyája, jelezve, hogy illegális kártya használattal jutottak élelemhez. (Anna azt is megemlíti, hogy csendben kellet lenniük az Annexben, így Daatzelaar nem hallhatta őket, ami arra utal, hogy a két kártyahasználó nem tudta, hogy ők ott vannak, írta Broek.)

Mivel Gringhuis munkájába beletartozott a gazdasági kihágás, például a fejadag kártyacsalás is, így a kivizsgálása során juthatott el Frankékhoz. Egy más, illegális cselekmény vizsgálata folyamán világítottak rá Frankék külső segítőire, akiket letartóztattak „munka-megtagadás” miatt, vagy, szabadságvesztésre itélték őket és kényszermunkára vitték őket a német kényszermunka táborokba. German forced-labor camps. (A munka-megtagadás azt jelentette, hogy megtagadták a rabszolga-munkát).

„Egy cég, ahol két ember illegálisan dolgozik és két értékesítési képviselőt letartóztatnak, mert visszaélnek a fejadag jegyekkel, nyílvánvalóan felkeltette a hatóságok figyelmét”, -írta Broek. Miközben, bújkáló embereket kerestek, és fejadaggal visszaélőkre leltek, könnyen felfedezhették a rejtőzködő embereket, hiszen mások segítségére támaszkodtak, akik lelepleződtek”.

A kapcsolat a fejadag csalás és a nyomozók között nem bizonyított, figyelmeztetett Broek, és még mindig előfordulhat, hogy Annát, családját és a barátait elárulta valaki. De ha csak az árulásra összpontosítunk, akkor a korábbi kutatások korlátozottak azzal kapcsolatban, hogy mi történt Frankékkal, - írta.

„Igazság szerint, az utolsó szót még nem mondták ki, arról a sorsdöntő 1944-es nyári napról,” írta Broek.

érdekes érdekesség történelem


Megtekintések száma: 28412


Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet