Mindenki tudja azt, hogy Isten csak egyszer ad édesanyát. De vajon miért nem igaz ez az édesapára is? Az igazi apukát – aki remegő kézzel vette át a nővértől újszülött gyermekét – miért gondoljuk, hogy könnyen pótolhatjuk? Apa is csak egy van.
Ezen a napon köszönjük meg a sok törődést és szeretetet
Az anyák napját világszerte ünnepelik, melynek a története egészen az ókori Görögországba nyúlik vissza. Eredetileg évente egyszer, templomban tisztelettel adózunk édesanyáinknak. Több országban május második vasárnapján, de Magyarországon május első vasárnapján ünneplik.
Az idősebb csecsemő, és a kisgyermek lenyelheti a cseresznye- vagy meggymagot, pénzérmét, biztosítótűt – akár nyitva is – gyöngyöt, gombot, mogyorót, kukoricát, és még sokáig lehetne sorolni, miket hagyunk néha mi, felelőtlen felnőttek, a gyermekeink keze ügyében.
Gyermekünk szociális (társas) és érzelmi fejlődését sokszor magától érthetőnek vesszük. Holott ezek a képességek is lassan alakulnak ki a hónapok során, és igen meghatározó az első néhány hónap!
Sok édesanya csak félve ad nyers gyümölcsöt gyermekének, mert azt hiszi, hogy könnyen hasmenést kap, beteg lesz tőle. Ez a félelem indokolatlan. A gyümölcs nagy értékű táplálék, a gyermek szervezetének szüksége van rá.
Szakértők szerint a problémák – úgy mint szorongás, depresszió, de akár párkapcsolati gondok – többsége a rossz családi háttér/körülmények miatt alakulnak ki. A Hellinger-módszer, vagyis a családfelállítás egy terápiás szerepjáték, amely gyors és hatékony megoldást nyújt az akadályok leküzdésében.
Sokat vitatkoztak azon – szakember is –, hogy vajon egy gyermek személyiségét, képességeit az öröklött tulajdonságok vagy inkább a nevelés határozza meg. A hétköznapi életben leginkább úgy hangzik...
Meglehetősen gyakori jelenség, hogy az amúgy jó alvó gyerek egy laza hétvégi program, vagy családi vakáció miatt ismét nehezen fog majd elaludni vasárnap este.
Gyermeknap közeledtével gondoljunk egy kicsit azokra a gyerekekre is, akik még csak most vannak úton.Már most készíthetünk nekik egy nagyon szép első ajándékot.
Kialakult egyfajta – ugyancsak buta – verseny a kisgyermekes anyukák között. Játszótereken hallani a dicsekvéseket, mi mindent is tud az a bizonyos csodagyermek. Mindig csak egy kicsit túloznak, ám a sok túlzás összeadódik, és végül hallhatunk olyan kölyökről, aki 5 hónaposan járt, aki egyévesen verset írt, és aki félévesen szobatiszta lett.
Mindannyian emlékszünk első szerelmünkre az oviból. Valamilyen megmagyarázhatatlan vonzalmat éreztünk Peti vagy Lacika iránt, és megbántódtunk, ha a felnőttek mosolyogva összenéztek a fejünk fölött.
Elkezdődött az iskola! Sok szülőben felmerül a kérdés, hogyan segíthet gyermekének a felkészülésben. Mennyi időt fordítsunk az otthoni tanulásra? Milyen módszert alkalmazzunk? Pár kérdésre most választ kaphatunk.
A három év körüli kisfiú sírt. Nem nagyon, hiszen nem fájt semmije, épphogy csak hüppögött. Néha elindult a mamája felé, majd megtorpant és visszahátrált.
Volt idő mikor még szívesen vágtunk volna főnökünk fejéhez telefont, nyomtatót, vagy bármit, ami épp a kezünk ügyébe került, he felbosszantott. Ma már csak reményvesztett, üveges tekintettel pillantunk a „góréra”, s azt mondjuk: „Rendben, holnapra meglesz.”
