A csecsemő testének 70-75 %, a gyermek és a felnőtt testének 60-70 %-a víz.

A víznek 2/3-ad része a sejtekben van, 1/3-ad része, pedig a sejtek közötti résekben, a vérben és a nyirokban.

A szervek víztartalma nagyon különböző. Így a fogak csak 1% vizet tartalmaznak, a zsírszövet 30 %-ot, az izmok 75 %-ot, az agyszövet 75 %-ot, a vesék 83 %-ot.


Ebben a nagy mennyiségű vízben különböző sók és más anyagok vannak feloldva: így pl. a vérben a sók mellett szőlőcukor is van. A sejtek alkatrészei a vizet egyszerűen megduzzadva kötik meg.

Szervezetünk a tápanyagokat csak víz jelenlétében tudja felhasználni, és az anyagcsere folyamán képződő salakanyagokat csak vízben oldva tudja kiválasztani. Emellett a víznek jelentős szerepe van a hőszabályozásban is.

A víz jelentősége kettős:
1.) a szervezetnek egyik alkotórésze
2.) az életfolyamatok lefolyásához nélkülözhetetlen.

A szervezet a vizet kevésbé tudja nélkülözni, mint a táplálékot. Az éhezés kevesebb kárral jár, mint a szomjazás, az éhséget a szervezet hosszabb időn át kibírja, mint a szomjazást.

A víz kiürülése a szervezetből különböző utakon történik. Legnagyobb mennyiség a veséken keresztül ürül ki. Felnőtt korban a vizelet mennyisége 1, 1,5 liter, egy 6 kg-os csecsemő, aki 9 deci folyadékot fogyaszt, kb. 5-5,5 deci vizeletet ürít.

A bőrön át az izzadtsággal és a tüdőn át a kilehelt levegővel is jelentős mennyiségű víz távozik a szervezetből. Ezen kívül a széklettel is ürül ki kisebb mennyiségű víz.

Szervezetünknek több szabályozó berendezése is van, amelyeknek segítségével a víz és az oldott anyagok közötti arány állandóságát biztosítja. A legfontosabb szabályozó működést a vese fejti ki.

Ha bőségesen iszunk vizet, a vese sok vizet, és kevés sót, tehát híg vizeletet választ ki, míg ha kevés vizet tartalmazó sós ételeket eszünk, és kevés vizet iszunk, a vese kevés vizet, és sok sót, tehát sűrű vizeletet fog kiválasztani.


A szervezet víz- és sóháztartásának szabályozásában résztvesznek az agyfüggelék és más belső szekréciós mirigyek is. A legfelsőbb irányítást, pedig a központi idegrendszer végzi. Meg kell említenünk még, hogy a vérfehérjéknek szintén szerepük van a szervezet folyadékegyensúlynak biztosításában.

Ha ennek a szabályozó rendszernek bármelyik tagja nem működik megfelelően, a vízháztartásban zavar támad. A beteg vese nem képes a vizet és a sókat megfelelően kiválasztani, ezért ödéma (vizenyő) fejlődik ki.

Ugyancsak vizenyő jön létre akkor is, ha vérsavó fehérjetartalma csökken – pl. a táplálék fehérjehiánya következtében (éhezési ödéma). Tudnunk kell, hogy ödéma olyankor is felléphet, ha a víz- és sóháztartás szabályozásában szereppel bíró előbb felsorolt tényezők működése ép ugyan, de a vérkeringésben áll fenn a zavar. A szívbetegeknél nem ritka a vizenyő fellépése.

Az ödéma kifejlődésekor a vizelet mennyisége csökken, az ödéma megszűnése, pedig bőséges vizeletürítéssel jár.

A növekedés éveiben a víznek nagyon fontos szerepe van, fontosabb, mint felnőtt korban.

Legfontosabb a szerepe a csecsemőkorban, e korban viseli el a szervezet a legnehezebben a folyadékhiányt. Ezért kell különös figyelemmel gondoskodni arról, hogy a csecsemőnek a folyadékszükséglete kellő kielégítést nyerjen. Még inkább szükséges ez, betegség idején.

A folyadékszükséglet testsúlykilogrammra számítva csecsemőkorban jóval nagyobb, mint később. Egészséges csecsemő átlagos napi folyadékszükséglete kilónként egy és fél deci.

Egészséges ember folyadékszükséglete több külső tényezőtől függ, így a hőmérséklettől, a végzett munkától, a táplálék sótartalmától, és még több más tényezőtől. Betegek folyadékszükséglete általában nagyobb, mint az egészségeseké. Különösen nagy a folyadékszükséglet, ha a betegség nagyobb fokú folyadékveszteséggel jár, pl. hányás, hasmenés esetében.

Vízszükségletünket a megivott vízzel és az ételekben lévő vízzel fedezzük: jelentős mennyiségű víz képződik a tápanyagok elégetésekor is.