Sokat vitatkoztak azon – szakember is –, hogy vajon egy gyermek személyiségét, képességeit az öröklött tulajdonságok vagy inkább a nevelés határozza meg. A hétköznapi életben leginkább úgy hangzik ez el, hogy ha a gyerek rossz, lusta, akkor a szülők előszeretettel hivatkoznak a génekre, míg a jó gyerek esetében inkább a nevelést hangsúlyozzák. Mi az igazság?

Egyszerűen arról van szó, hogy mindkét dolog, a nevelés és az öröklött tulajdonságok is meghatározzák a gyermek személyiségét. És hogy kinél melyik az erősebb hatás, az személyenként és családonként változik.

Olyan ez – egy nőknek jól érthető példával illusztrálva a helyzetet –, mint amikor egy új lakásban költözünk be, és megpróbálunk otthont varázsolni ebből. Sok minden adott: a falak elhelyezkedése, a konyha helye, az ablakok, az ajtók… Ezeket is át lehet ugyan variálni, ám ehhez rengeteg munka és idő szükséges! De hogy valójában egy otthonos családi fészek lesz-e a csupaszfalú lakásból, az az ottlakók leleményességén és ügyességén múlik.



A gyermek is hozza magával a „falakat, ablakokat”, sok minden már a születés előtt eldől. Ha egy gyereknek botfüle van, akkor lehet ugyan fejlesztgetni zenei képességeit, de felnőtt korában nem lesz belőle világhírű zongorista, az biztos. Míg egy kreatív, jól rajzoló gyermekből előbb-utóbb kibújik a tehetség, még akkor is, ha a szülők nem fordítanak a rajzképzésre különösebb figyelmet.

Két véglet ismerhető fel a szülők magatartásában – a legtöbb szülő azonban valahol e között a két véglet között helyezkedik el. Akik inkább hisznek az öröklött tulajdonságok fontosságában, azok hagyják a gyermeküket „nőni, mint a fű”, egyszerűen elfogadják a gyermek erősségeit és gyengeségeit. Akik viszont a nevelés fontosságában hisznek, azok tudatosan megterveznek mindent, már egész kicsi kortól programokat szerveznek a gyermekeknek, hogy jobban fejlődjenek, tudatosan figyelnek a gyengeségekre, hogy javítani tudjanak ezeken.

Bármelyik magatartást követi is a szülő, van néhány dolog, amit mindenképpen szem előtt kell tartani!

* A gyermekeket motiválni és ösztönözni kell, a sikerek ugyanis erősítik a kicsi önbizalmát, ez pedig a fejlődés egyik legfontosabb eleme!
* Figyelni kell a gyermekben szunnyadó tehetségekre, olyan környezetet kell biztosítani, ahol ezek kibontakozhatnak.
* Kudarc minden gyereket ér, még a nagyon tehetséges gyermeket is! Ilyenkor a szülői vigasztalás és odafigyelés nélkülözhetetlen!
* A gyermekek nem folyamatos ütemben fejlődnek, hanem néha lassabban, máskor pedig látványos nagy ugrásokkal. A szülői túl magas elvárások elbizonytalanítják a gyermekeket!
* Minden gyermek akkor fejlődik a legjobban, ha szeretetben él, ha biztonságban érzi magát. Ha ezt a hátteret megadja gyermekének, akkor a legfontosabb dolgot már meg is tette a siker érdekében!

Igaz ugyan, hogy vannak öröklött tulajdonságok, amelyeken nem lehet változtatni. De ha valaki látott már értelmi fogyatékos gyermekeket játszani, az tudja: bármilyen korlátai is vannak egy gyereknek, felnőttnek, boldog mindenki lehet! És van ennél fontosabb?